|

Március 1. - Baba Marta - Martenica

Március elseje a bolgárok számára a tavasz kezdetét jelenti. Ezen a napon a rokonok, barátok és ismerősök régi hagyomány szerint piros és fehér fonalból készült martenicát ajándékoznak egymásnak. A piros szín a gonosz erők távoltartására szolgál, a fehér szín az egészség, az erő és a boldogság jelképe. A népszokás szerint, amikor az ember az első fecskét vagy gólyát megpillantja, leveszi a március elsején feltűzött martenicát, amelyet felköt egy faágra vagy egy kő alá rejti, és azt mondja: “Vidd el a tél nehézségeit, és hozd el a tavasz szépségét!”

A hagyomány

Baba Marta napja az egyik legjobban ünnepelt bolgár szokás mely az ókortól egészen napjainkig fönn maradt . Március 1-én mindenki ajándékoz az ismerőseinek egy speciális amulettet, melyet martenicának hívnak, ez erőt és egészséget ajándékoz a következő évre.
A Március elnevezés a latin „Martius” szóból ered, vagyis Marsi, Marsnak szentelt, a háború istene, Jupiter és Junona fia. A régi bolgárok „nyírfának” nevezték: a nyírfák levelet és nedvet hullajtanak”
Sötét hajnalokon, még mielőtt beköszönt a hónap, csak a leányok kelnek fel. A fiataloknak elsőnek kell fogadniuk a szeszélyes öregasszonyt, hogy az egész hónap vidám és nevetéssel teli, az idő pedig meleg és szép legyen. A népi elképzelések szerint a tavasz, baba Marta érkezésével veszi kezdetét. Alakja a kétszínűséget testesíti meg: egyszer vidám, máskor haragos, egyszerre engedékeny és tagadó, a nőiesség képviselője, az élet kezdetének megteremtője, és ugyanakkor: szintén a nőiesség megtestesítője, de az elemi erőnek a kezdete. A március az egyetlen női hónap, a tavasz és a föld fogantatásának a hónapja, mely megteremti a nyarat és a termékenységet. Annak a jele a martenica, a nap felébredésének és kultuszának jelképe. Csak akkor vehető le a martenica, ha fecskét, gólyát, vagy virágzó termékeny fát látunk. Ezután egy kő alá kell rejteni, majd kilenc nap múlva jósolnak belőle.

Jóslás martenicából

Ha a kő alatt hangyák vannak: gazdag évünk lesz, ha nagy bogarak vannak: sok borja lesz a szarvasmarháinknak, ha kukacok vannak: sok lovunk lesz. Egyes helyeken rákötik a martenicákat egy gyümölcsfára, vagy a folyóba dobják, hogy a sorsuk súrlódás mentesen menjen (mint a vízen) Az emberek ahhoz, hogy megtudják, hogy milyen lesz az évük, kijelöltek egy napot március 01. és 20. között és így jósoltak. Ha a kijelölt napon süt a nap – az év sikerekben gazdag lesz. Ha esik az eső, vagy rossz az idő – nehézségek lesznek.

A martenica az elmúlt századokban

Az első martenicák az emberek és háziállatok díszítésére szolgáltak, melyet egy fehér és egy vörös cérnából sodortak. Később néhány helyen kiegészítették a martenicákat arany, vagy ezüst pénzecskékkel, melyek megvédték a betegségektől az embereket. A szépség és kreativitás érzékelése nagyon sokat segített a mertenica kinézetében. Most már a bizsukkal vetélkednek.

А színek jelentősége

A nép hagyományaiban a vörös szín az egészségnek a jele „véd a betegségektől”. Ezzel magyarázható, hogy miért volt a fiatal asszonyokra és gyerekekre vörös cérna kötve. A fehér gyapjúszál a martenicában a hosszú élet jele, a vörös pedig az egészségnek és az erőnek. Ezt azzal magyarázzák, hogy martenicákat a téli évszak végén hordják, amikor az életerő és az élelem készlet már kimerülőben van. Ezzel magyarázhatóak a márciusi hónapon belüli ünnepek és szokások.

A fehér szín a férfiasság kezdetét, az erőt, a világosságot. szimbolizálta. Később a keresztény mitológia hatására a szűziességet jelöli: a fehér szín Krisztus színe.

A piros a nőiesség kezdetét, az egészséget szimbolizálja, a vér, a fogantatás, a születés jele. Emlékezzünk arra, hogy kezdetben a női esküvői viseletek piros színűek voltak.

Мondák, legendák

Több ezer évvel ezelőtt, az óbolgár Aszparuh kán elindult hazájából a messzi Tibeti hegységekből, hogy termékeny föld nyomára leljen népe, az óbolgárok számára. A kán sok folyón és hegyen vágott át, mígnem elérte a szlávok földjét, akik szívesen fogatták őt. Szláv nők fehér ruhába öltözve vittek neki italokat, az asztal pedig tele volt mindenféle étellel: mindennel ami a földön termett. De a kán nem volt vidám, mivel hiányzott neki a hazája és a rokonai: az édesanyja és a lány testvére, Kalina. Leült a nagy folyó partjára és könnyek kezdtek csöpögni a napbarnított arcára, szomorúságában imát mondott a partokhoz és a naphoz, hogy csoda történjen. És megtörtént a csoda! A vállára szállt egy kis fecske, a kán elmesélte neki a bánatát. A kis fecske elrepült azokhoz a földekhez, ahonnan az óbolgárok jöttek, és Kalinának emberi hangon elmesélte, hogy testvére új földet talált az uralkodásához, de nagyon búslakodik húga után és sok egészséget kíván.

Nagyon megörült a hírnek Kalina és úgy határozott, hogy küld egy üzenetet a testvérének. Összegyűjtött egy kis zöld virágcsokrot, körbekötötte gyapjú cérnával és csinált egy csomót az üdvözlésére, és visszaküldte a fecskét, hogy vigye el a csokrot a bátyjának. Mint a villám úgy repült a kis madár és gyorsan rászállt Aszparuh vállára. A kán örömmel vette át a csokrot, elolvasta a testvére üdvözletét a csomón és mellkasát kidíszítette a csokorral. A kán parancsba adta a népének, hogy mindenki kössön fel egy kis csokrot magára fehér és piros cérnából, és ezen a napon mindig kössenek virágot az egészségért és égi áldásért. Ez Március elsején történt és így van napjainkig is.

Márta a fivéreivel élt messze a hegyen. A fivérei egy nevet viseltek, Szecskó. Csak az egyiket kis Szecskónak, a másikat nagy Szecskónak hívták.

A magas hegységről mindent hallottak és láttak, ami lent a földön történt. Amikor Márta mosolygott, mosolyával a füveket és a bogarakat simogatta, az édes mosolya felmelegítette a levegőt, a nap úgy szikrázott, mint az arany, a madarak vidáman szálldogáltak.

Egyszer egy fürge menyecske kihajtotta a juhait legelni a hegyre- melegen sütött a napocska, csiripeltek a madarak.

- Ne vidd ki legelészni az állatokat, még korán van- mondta a vén apósa.

Sok mindent átélt, és sok bölcs tanácsot adott. A napból megjósolta, hogy mikor fognak fújni a szelek, a holdból, hogy mikor fog esni az eső, mikor lesz jégeső, mikor jön kemény tél

- Azok a virágok, amiket kint látsz, hazug virágok. Amíg nem virágzik el, addig ne vedd le a meleg bundádat.

- Héj após, mit fog velem csinálni Márta? Ő is nő és nő nem bántja a másikat- és elindult a juhokkal és kecskékkel a hegy felé.

Márta hallotta ezeket a szavakat és nagyon elszomorodott. Nem baj, hogy nő, ő is tud a napnak parancsolni, mint a testvérei, neki is van ereje viharokat teremteni. Ő is tudja, hogy mikor küldjön napos meleget a földre. És akkor mi van, ha nőnek nevezik.

Nem telt el sok idő. Sötét felhők gyűltek a hegy fölé. Jeges szelek támadták meg a rügyező erdőt, jeges hó esett, és csípős tél kezdődött. Befagyott a föld, a madarak elhallgattak, már nem lehetett a forrás csobogását hallani.

A lázadó fiatal juhász lány soha nem tért vissza. A hegyben maradt megdermedve a juhaival együtt.