|

Húsvét

Az ortodoxia számára a Húsvét a legnagyobb ünnep: Krisztus feltámadása az ünnepek ünnepe, az ünnepélyesség tetőpontja. Az ortodoxok mélyen átélik a Húsvét csodálatos spiritualitását, dicsőítő szertartásokat végeznek, amelyek már Virágvasárnap megkezdődnek, majd következik a nagyhét a reggeli szertartásokkal és a vesperásokkal, amelyek tele vannak reménységgel, szeretetettel és jócselekedetekkel, hogy a hívek újból és újból felfedezhessék a feltámadás hatalmát. A nagyhét jellegzetes szertartásai az olajok megáldása nagyszerdán és a kínszenvedés evangéliumain keresztül megélt keresztúti ájtatosság.

A bolgárok legnagyobb, legtiszteltebb ünnepükre hét héten át böjttel készülnek. Ennek kezdete a vajhagyó vasárnapot követő hétfő. A húsevéstől való tartózkodás viszont már az ezt megelőző, ún. húshagyó vasárnap után megkezdődik, amikortól még egy hétig szabad tejtermékeket fogyasztani. A böjt első és utolsó két napján a hívőknek – azoknak, akiknek van elegendő fizikai és lelki erejük –, ajánlatos megtartóztatniuk magukat mindenféle ételtől. A nagyböjt alatt mellőzni kell az állati eredetű ételeket, beleértve a halat is; ez természetesen nem vonatkozik a várandós asszonyokra, a betegekre és a nehéz fizikai munkát végzőkre, akik könnyítéseket kaphatnak. Szabad fogyasztani gyümölcsöket, zöldségféléket, kenyeret.

Népszokások

Nagyhét
Nagyhétfőn, nagykedden és nagyszerdán az otthon kitakarítása a fő feladat, ez a rutintevékenység ilyenkor szimbolikus megtisztító jelleget ölt.
Nagycsütörtökön szigorúan tilos dolgozni (hogy ne legyen jégeső), ezen a napon kell azonban megfesteni a húsvéti tojásokat.
Nagypénteken Nyugat-Bulgáriában különböző motívumokkal díszítik a megfestett tojásokat.
Nagyszombaton az asszonyok kimennek a temetőbe, megöntözik és megtömjénezik a sírokat, és festett tojást és kenyeret osztanak szét a halottak lelkéért. Általában szombaton dagasztják és sütik meg a húsvéti kenyereket is.

Húsvéti kenyerek

A húsvéti kenyér (pitka) nagyon fontos eleme a húsvéti hagyományoknak. Általában kerek formájú, és a közepére egy piros tojást tesznek Az egyik pitkát édesre készítik el, ez a húsvéti kalács.

Húsvéti tojás

Bulgáriában a húsvéti tojásokat nagycsütörtökön festik. Az első tojást a ház legidősebb asszonya pirosra festi, majd a még meleg tojással keresztet rajzol a gyerekek homlokára. Ezután a fiatalabb nők folytatják a tojások festését.
A tojásfestékek megjelenése előtt különböző növényekből, gyógynövényekből és olajos magvakból (hagyma, csalán, oregano, almahéj dió stb.) készült főzetekkel festették a tojásokat.

Az éjféli mise után – majd néhány napon keresztül – feltörik a tojásokat. Az egyiket a templom falához ütögetik, és ez lesz az első tojás, amit a böjt után megesznek. Ez a rituális tojásfeltörés megelőzi a húsvéti vacsorát. Mindenki kiválaszt egyet, s egymáséihoz ütögetve próbálják feltörni a tojásokat. Úgy tartják: akinél az utolsó ép tojás van, annak szerencsés éve lesz.

 

Thomas Hopko atya: A Nagyböjt

A nagyböjti időszak Krisztus Feltámadásának a megünneplését készíti elő. Élő szimbóluma az egész emberi életnek, melynek Krisztussal együtt a saját halottaiból való feltámadásában kell beteljesednie. A megújult odaadás, az imádság, böjt és jótékonyság ideje ez. A bűnbánat ideje, értelmünk, szívünk és tetteink valódi megújulásának az ideje Krisztussal és tanításával összhangban. Elsősorban az az idő. amikor visszatérünk Isten és a felebarátunk iránti szeretet nagy parancsolatához.

Az Ortodox Egyházban a Nagyböjt nem egy betegséghez hasonló, komor időszak. Ellenkezőleg, az öröm és a megtisztulás ideje. Krisztus arra hív bennünket, hogy „kenjük meg fejünket, mossuk meg arcunkat" (Mt 6,17), tisztítsuk meg mind a testünket mind a lelkünket. A legelső nagyböjti, esti istentisztelet első sztichirái megadják az egész időszak alaphangját: A böjtnek idejét kezdjük meg derűsen .... és miként az ételektől, tartóztassuk meg magunkat a szenvedélyektől is, gyönyörködve a lélek erényeiben, melyekben is szeretettel megmaradva, méltók legyünk mindannyian, látni Krisztus Istenünknek tisztaságos szenvedését, és lélekben örvendezve, a szentséges Húsvétot is.

Felragyogott a Te kegyelmed, óh Urunk, felragyogott a mi lelkünk megvilágosítása, íme itt az alkalmas idő, íme itt a bűnbánat ideje!

Isten bűnbánatot kér tőlünk, nem lelkiismeret-furdalást. Bánkódunk bűneink miatt, de eközben Isten irgalmában örvendezünk. Megalázzuk a testünket, de ezt az örökkévaló életre való feltámadás örömében tesszük. A Nagyböjt alatt a feltámadásra készülődünk, mind Krisztus Feltámadására, mind a sajátunkra.

Hogyan böjtöljünk?

Mindenekelőtt arról kell szólnunk, hogyan böjtöljünk a Nagyböjt folyamán? Először is hangsúlyozni kell, hogy a böjt a keresztény életnek alapvető része. Krisztus is böjtölt és tanította az embereket arra, hogyan böjtöljenek. Az igazi böjtöt titokban végezzük, kérkedés és mások elítélése nélkül (Mt 6,16 és Róm 14). Célja életünk megtisztítása, lelkünk és testünk megszabadulása a bűntől, Isten és felebarátunk iránti szeretetünk emberi erőforrásainak növelése, egész lényünk megvilágosodása, hogy közösségbe kerüljünk a Szentséges Háromsággal.

A Nagyböjtre vonatkozó ortodox előírások megegyeznek a kolostori előírásokkal. Húshagyó Vasárnap után már nem eszünk húst, és Vajhagyó Vasárnap után már tartózkodunk a tojástól és a tejtermékektől is. Ezek az előírások nem farizeusi előírásokat jelentenek, melyek „elhordozhatatlan terheket" raknak az emberek vállára (Lk 11,46), hanem egy olyan ideált, eszményt, mely után törekednünk kell, de nem úgy, mintha valamilyen önmagában való cél volna, hanem úgy kell felfognunk, mint eszközt a lelki tökéletesség eléréséhez, melynek megkoronázása a szeretet. Maguk a nagyböjti istentiszteletek is szüntelenül emlékeztetnek bennünket erre:

„Böjtöljünk szívesen fogadott, az Úrnak tetsző böjtöléssel. Az igazi böjtölés minden gonosz cselekedet elvetése, a nyelv megfékezése, a haragtól való tartózkodás, a testi vágyaktól, a rágalmazástól, a hazugságoktól, a hamis eskütől való szabadulás. Mindezek elvetése az igazi, az Istennek tetsző böjt." (Nagyböjt első hétfő esti istentiszteletének idiómelonja)

A nagyböjti istentiszteletek azt is szüntelenül hangsúlyozzák, hogy sohase büszkélkedjünk a testi böjttel, mert a sátán sem eszik soha!

Az aszketikus böjt Húshagyó Vasárnaptól Húsvér Vasárnapjáig tart s csak a Húsvéti Szent Liturgia után törjük meg. Tudva, hogy ez milyen erőfeszítést jelent, a keresztényeknek mindent meg kell tennik azért, hogy a hagyományos böjti eszmény szerint, erejükhöz képest jól böjtöljenek, titokban, azért, hogy Isten lássa őket és majd szemmel látható módon megáldja őket szent élettel.

A nagyböjti időszak aszketikus böjtjén túl a keresztények között egyedül az ortodoxok gyakorolják azt a fajta böjtöt, amit eucharisztikus vagy liturgikus böjtnek nevezünk. Ez a böjt nem a szokásos ételtől és italtól való tartózkodásra vonatkozik, amikor a Szent Áldozásra készülődünk, hanem magától az Áldozástól való tartózkodásra.

Nagyböjt hétköznapjain nem tartják meg az Orthodox Egyházban a szokásos eucharisztikus Szent Liturgiát, mivel a Szent Liturgiának mindig húsvéti jellege van, és ez a Feltámadott Úrral való közösség megünneplése. Minthogy a böjti időszak az Úr Feltámadására való előkészület ideje, bűneink és Istentől való eltávolodásunk felidézése által, az Egyház liturgikus előírásai kizárják az eucharisztikus szolgálatot a nagyböjti hétköznapokon. Ehelyett a nem-euchrisztikus istentiszteletek válnak bővebbekké, böjti jellegű szentírási olvasmányokkal és himnuszokkal kiegészítve. De azért, hogy a hívők hétköznapokon se legyenek teljesen megfosztva a Szent Áldozástól, az Előreszentelt Adományok Liturgiája biztosítja számukra ezt a lehetőséget a szerdai és pénteki estéken.

De még a Nagyböjt folyamán is a szombat (a megpihenés napja) és a vasárnap eucharisztikus napok maradnak és e napokon Szt. Liturgiát tartunk. Szombati napokon rendszerint Aranyszájú Szent János Liturgiáját az elhunytakért való könyörgéssel egybekötve, vasárnap pedig a kissé hosszabb Nagy Szent Vazul Liturgiáját.

A jól ismert tanítás, hogy szombat és vasárnap az Ortodox Egyházban sohasem böjti nap - mely évszázadokkal ezelőtt sok vitára adott alkalmat a Latin Egyházzal - csak erre az eucharisztikus-liturgikus böjtre vonatkozik. A nagyböjt folyamán, szombaton és vasárnap még az eucharisztikus böjtöt is megtörjük, de az aszketikus böjt a hétvégeken is folytatódik, mivel ez a böjtölés egy megszakítatlan erőfeszítést jelent Húshagyó Vasárnaptól egészen Húsvétig.

Fordította: prot. Imrényi Tibor

(forrás: magyarorthodoxia.org/page/5/4/9.aspx)

 

Thomas Hopko: Az ortodox istentisztelet - Húsvét Vasárnap

Nagy Szombaton, nem sokkal 12 óra előtt kezdődik az Éjféli istentisztelet. A pap Krisztus sírjához megy és karjaiba veszi a Sírleplet. A Királyi Ajtón keresztül beviszi az oltárba és az oltárasztalra helyezi. A Sírlepel ott marad negyven napig, egészen Mennybemenetel ünnepéig.

Éjfélkor kezdődik a Húsvéti körmenet. A hívők mindnyájan kimennek a templomból, miközben éneklik: A Te feltámadásodat Krisztus Üdvözítő, angyalok dicsérik a mennyben: méltass minket is a földön, hogy tiszta szívvel dicsőítsünk Téged.

A körmenet megkerüli a templom épületét, majd visszatér a templom főbejáratának zárt kapui elé. A keresztényeknek ez a Húsvét éjjeli körmenete eredetileg az újonnan megkereszteltek körmenete volt, mely e világ sötétségéből és halálából az Isten Országának világosságába és életébe vezetett. Ez a Szent Húsvét körmenete, mely a halálból az életbe, a földről a mennybe, ebből a világból az eljövendő örök életbe visz át bennünket.

A templom épületének zárt ajtói előtt történik Krisztus feltámadásának hírüladása. Az evangéliumi olvasmány az üres sírról szól. A pap szájából elhangzik a kezdő áldás: "Dicsőség a Szent, Egylényegű, Életetadó és Oszthatatlan Háromságnak, mindig, most és mindenkor és mindörökkön örökké." Ezután csendül fel először a Húsvéti tropárion a 67. zsoltár verseivel együtt, mely minden istentisztelet kezdetét jelzi majd Húsvét hetében:

Támadjon fel az Isten, és szóródjanak szét az Ő ellenségei, és meneküljenek az Ő színe elől, akik gyűlölik Őt!Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporva a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozván. (Tropárion)Ez a nap, amelyet alkotott az Úr, vigadjunk és örvendezzünk benne!

A hívők ezután visszatérnek a templomba, ahol folytatódik - végig énekelve - a Húsvét Hajnali istentisztelet. A Krisztus feltámadásának szentelt kánon ódáit, melyeknek Damaszkuszi Szent János a szerzője, mindannyiszor az ünnepi tropárion kíséri, visszatérő refrénként. A templomban minden csillár kigyullad, minden virágba öltözik. A papi ruhák a feltámadás ragyogó fényeit idézik fel. A Húsvéti ikont a templom közepére helyezik, melyen Krisztus látható, amint összetöri a pokol kapuit és kiszabadítja Ádámot és Évát a halál rabságából. A Győztesnek a képe ez, aki "halálával eltiporja a halált". Szüntelenül szól az ének, egyfolytában tömjénezik az ikonokat és a népet, újra meg újra elhangzik a pap ünnepi köszöntése: Krisztus feltámadt! És a hívők válasza: Valóban feltámadt!

Feltámadás napja van, örvendezzünk népek! Húsvét van, az Úrnak Húsvétja! Mert a halálból az életbe, és a földről az égbe vezetett át Krisztus Isten minket, kik győzedelmi éneket énekelünk: Krisztus feltámadt halottaiból! (A Húsvéti kánon első ódája)

A kánon után a húsvéti sztichirákat halljuk, majd a Húsvét Hajnali istentisztelet befejezéseként a Húsvéti Imaórákat. Húsvétkor voltaképpen semmit sem olvasunk a templomi istentiszteletek során, hanem minden örömmel teli, ünnepi dallamok formájában hangzik el.

Az Imaórák végén, a Szent Liturgia előtt (illetve ahol csak reggel tartják a Liturgiát, a sztichirákat és a húsvéti köszöntést követően - a szerk. megjegyz.) a pap ünnepélyesen felolvassa Aranyszájú Szent János nevezetes Húsvéti hittanító beszédét. Ez a beszéd arra bátorít minden hívőt, hogy felejtse el a bűneit és teljesen adja át magát Krisztus feltámadása ünnepének. A hittanító beszéd, szó szerint véve, nem más, mint az Egyház minden egyes tagjának szóló meghívás, hogy részesedjen a Szent Eucharisztiában, Krisztusban, a Húsvéti Bárányban, akinek az asztalát most terítik meg a templom közepén. Vannak olyan egyházközségek, ahol szó szerint engedelmeskednek is e beszéd szavainak és mindenki részesül az eucharisztikus adományokban, a Húsvét éjjeli Pászka Vacsorájában.

A Húsvéti Szent Liturgia újra az ünnepi tropárion és a 67. zsoltár verseinek az éneklésével kezdődik. A liturgiai antifonjai is válogatott zsoltárverseket tartalmaznak, melyeken keresztül a hívők Isten szabadítását magasztalják és dicsőítik:

Ujjongjon az Úrhoz az egész föld; énekeljetek az Ő nevének, zengjetek dicsőséget az Ő dicséretében!Az egész föld hódoljon Néked és énekeljen Néked; énekeljen a Te fenséges nevednek!Hogy megismerjük a földön a Te utadat, minden nemzetekben a Te üdvösségedet!Valljanak meg Téged a népek, Isten, valljanak meg Téged minden nemzetek!

A tropárion újra és újra ismétlődik. A Háromszor Szent (Triszágion) ének helyett most a Valahányan Krisztusban keresztelkedtetek kezdetű éneket halljuk, mely a Galatákhoz írt levélből származik. Az apostoli olvasmány az Apostolok Cselekedetei első nyolc verse. Az Evangéliumi olvasmány Szent János Evangéliumának első tizenhét verse. Az Isten Igéjéről szóló üzenet újra a kezdetekre irányítja a hívő figyelmét, hirdeti a világ Isten által történt teremtését és újjáteremtését Isten élő Igéje és Fia Jézus Krisztus közvetítésével.

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige... Minden általa lett... Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal... Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre... (Jn 1,1-17)

Aranyszájú Szent János liturgiáját a Szent Áldozás koronázza meg a Húsvéti Báránnyal, az Ő ünnepi asztalánál, Isten Országában. Újra és újra felhangzik a feltámadási tropárion, miközben a hívők részesednek Abban, "aki halott volt és életre kelt." (Jel 2,8)

A Húsvét ünnepét hivatalosan Pászkának nevezik az Ortodox Egyházban, ami áthaladást, átvonulást jelent. Ez az új és örök szövetség új Átvonulása, melyet az Ószövetség prófétái előre hirdettek. Ez az örök Átvonulás a halálból az életbe, a földből a mennybe. Ez az Úrnak az a napja, melyet Isten szent prófétái hirdettek, "az a nap, amelyet az Úr alkotott" az egész teremtés feletti ítéletre, végső és örökké tartó győzelmének napjaként. Isten Országának a Napja, az a nap, melynek "éjszakája nem lesz"... mivel "lámpása a Bárány". (Jel 21,22-25)

Ezért a Húsvét ünneplése az Ortodox Egyházban nem csupán Krisztus Feltámadása eseményének történelmi felelevenítése, ahogyan az evangéliumok megörökítik. Nem is az "első Húsvét hajnalának" drámai megjelenítése. Nincs "napkelte-istentisztelet", mivel az Egyház együtt tartja meg a Húsvét Hajnali istentiszteletet és a Szent Liturgiát a hét első napjának első, még sötét óráiban azért, hogy a hívők megtapasztalhassák a "újra teremtését" és titokzatos módon beléphessenek az Új Jeruzsálembe, mely Krisztus dicsőséges fényével örökké világít, legyőzve a gonosz örökös éjszakáját, megsemmisítve e halandó és bűnös világ sötétségét:

Tündökölj, tündökölj, Új Jeruzsálem; mert az Úr dicsősége felvirradt fölötted! Vigadj most és örvendezz Sion, te pedig Istennek tiszta Szülője, gyönyörködj Szülötted feltámadásában!

Ez az egyik legfontosabb húsvéti himnusz az Ortodox Egyházban. Ézsaiás próféciájából és a Jelenések Könyvének utolsó fejezetéből merít, mivel éppen az Új Teremtés, az Új Jeruzsálem, a Mennyei Város, az Isten Országa, az Úr napja, a Bárány és Menyasszony Menyegzője az, amit az Ortodox Egyház ünnepel és valóságként él át a Szent Lélekben Húsvét szent éjszakáján. 

(Fordította: dr. Imrényi Tibor protoierej; megjelent: Egyházi Krónika, 1998. szeptember-október)

(forrás: magyarorthodoxia.org/page/5/8/2.aspx)