Трифон Зарезан

Február 1. - Szent Trifon vértanú napja

Lampaszkosz frígiai városban született szegény sorsú szülőktől. Ifjú korában libapásztor is volt. Isteni kegyelemtől eltelve, elnyerte a gyógyítás adományát, és meggyógyította III. Gordiánosz császár (238-244) démonoktól gyötört lányát is. Dekiosz császár (249-251) keresztényüldözése idején Trifont elfogták és Nikeába hurcolták. Válogatott kínzásokkal akarták rábírni, hogy tagadja meg keresztény hitét, ő azonban állhatatos maradt. Ezért 250-ben lefejezték. Ereklyéit Kotor város (Montenegró) római katolikus székesegyházában őrzik, amely egyébként Szent Trifonnak, mint a város védőszentjének van szentelve.

Szent Trifon a bolgár néphitben a szőlő védőszentje. Ez a nap nemcsak a szőlészek, hanem a kertészek és a kocsmárosok ünnepe is. Korán reggel a gazdasszony kenyeret süt és rizzsel vagy kásával töltött tyúkot készít. Egy új tarisznyába teszi a kenyeret, a tyúkot és a borral teli kulacsot. A gazda a vállára veszi a tarisznyát és falubeli férfiakkal elindul a szőlőbe. Ott mindenki elvégzi a szőlőmetszés szertartását: kelet felé fordul, keresztet vet és lemetsz néhány ágat egy vagy három tőről, a vágás helyét meglocsolja borral, és azt mondja: „Ahány csepp, annyi tő szőlő” A levágott ágakból koronát/koszorút fonnak, amelyet a sapkájukra vagy a kulacsukra tesznek, mások pedig hazaviszik azt a házioltárra. A férfiak a szőlőben közös asztalhoz ülnek.

Ezután a férfiak megválasztják a „szőlő cárját”. A „cár” fejére és vállára szőlőágból készült korona kerül. A szőlő cárja bárki lehet, aki szeretne, ha elég vagyonos, jó gazda vagy szerencsés ember, akinek az uralkodása alatt jó termés volt. A szőlőtől a faluig a férfiak zenekíséret mellett kocsin húzzák vagy a vállukon viszik a cárt. A faluban minden ház előtt megállnak, a gazdasszony bort hoz ki, amiből először a cár, majd a többi férfi iszik, végül a maradékkal megöntözik a cárt, hogy jó legyen a termés. Amikor a cár házához érnek, az átöltözik új ruhába, és koronával a fején és vállán egy hosszú asztalnál fogadja az embereket az egész faluból. Ezért választanak tehetős embert cárnak ezen az ünnepen.

A következő két napon, amelyet a folklórban „trifuncinak” neveznek, a nők nem vágnak ollóval, hogy a farkas ne nyissa ki a száját, nem szőnek, nem fonnak, nem varrnak, hogy megvédjék magukat a farkasoktól. Egy speciális kenyeret sütnek, amelyből adnak a szomszédoknak, és tesznek belőle az állatok ételébe is – szintén a farkas elleni védekezés céljából.